Lectori salutem! Üdvözlet az Olvasónak!

Annak, aki vezérelvül a természet- és társadalombarát értéket s mértéket vallja-vállalja. Annak, aki vágyik a szeretet-szépség-jóság alkotta életre. Annak, akinek van hazája, háza, álma-vágya, hit- és tettereje. Annak, aki idekattint, bekopog e weblapra, s majd visszatér… Mert ráébred, hogy ez a weblap csupán következmény. Oka az önmagából kifordult, Teremtőjétől elpártolt, embernek (is) nevezett földi főemlős. Maga az írása és olvasása pedig az élményvilág, ami maga a világ, a multiverzum, amely ha méltónak talál valakiket, akkor együttműködik velünk. Az a küldetése, hogy együttműködjön, de ahhoz

el kell találni azt a rezgéssíkot,

ahol ez megtörténhet. Oda kell fejlődni! A szeretett lakóhely, társas hálózat és munka jóságot is érlel. A szeretet és jóság pedig élhető létet, közeget, közösséget. Átlényegül, átszellemül a hely és az ember. A jóság egy bizonyos szint fölött már nem analitikai kérdés. Ugyanúgy, mint az emberben. A genetikai állomány egy dolog és más a tanulás és a szocializáció, de valójában arról szól egy történet, hogy mivé lesz egy ember, hogy hány energiaréteget képes önmagában aktiválni. Ez nem úgy megy, hogy leülök és gubbasztok, hogy na, most aktiválom még a másodikat, meg a harmadikat is. Hanem bekövetkezik. Ha tudatos – minden területen! Mindez nem csupán az ismeretek, érzések összessége, hanem annak a rezgése, ami megérint. Valakit nem érint meg, mert nem ez a dolga.

Azért méltó egy ember

vagy ízletes egy étek s palacknyi bor; azért izgalmas egy nő, egy utazás vagy egy könyv, film, festmény, zenemű, avagy bármi, mert szeretetenergia van benne. Ezt mindig keresse meg, t. Olvasótársam, én is azt teszem. Eszmélő koromtól kezdve. Mivel sosem bírtam a hatalmaskodást, a belekotyogást, ha az a valaki nem tett le semmi érdemlegest az asztalra. S miután ez általános, ezért folyamatos az önjáró létem. oly felesleges, hogy önjelöltek megmondják a tutit. Ezért egyedül csinálom. Hitem, hitünk csak az lehet, hogy

a „minőség forradalma” nyomán

válhatunk „emelkedő nemzetté”! Hétköznapiul: a szőlősben a hozamkorlátozás a minőség – az emberlétben a „viszem” korlátozása. Ám ezt nem ismerik a mai öntelt, telhetetlen birtokvággyal teli véleményvezérek. És sajnos nem csupán megmondanak, hanem döntést is hoznak. Nélkülünk, felettünk. Felelősség, következmény nélkül. Valóság nevű nagybátyánkat hírből sem ismerik. Sem a nemzetet, sem annak igaz történelmét, hitvilágát, mitológiáját, de még a Kárpát-medencéjét, Közép-Európáét sem. Ily módon se magyar, sem eredeti, sem vérbeli-rátermett vezető, végrehajtó nem lehet. Csak akkor válhat azzá,

ha a valódi gerincesek osztályába

sorolódik. Ha „a magyar eredetiség medencéjéből meríti a maga eredetisége korsaját”. Ha ízig-vérig magyar, hanem idegenszívű, annak életében vannak jelek. Ő kap utasítást. Bármit mondanak is mások, a lélek által nincs magára hagyatva. Vannak jelek, de közvetlenül nem avatkozik be a lélek az életünkbe. De kapcsolódik a tudathoz, és vannak jelek, amit, ha az ember egy cseppet is komolyan veszi a feladatát - és azt, hogy hova szeretne eljutni nemcsak szakmailag, hanem ő, mint tudatos ember komolyan veszi, hogy magasabb tudatszintre akar eljutni -, akkor észrevesz. Egyre többet vesz észre. Például azt, hogy ma

az egységes magyar nemzeti géniusz felszabadítása és közzé válása

a fő feladat, melynek eszköze nem a kard, hanem a kultúra, vagyis a míves minőségi művelődés! Ennek közege, kovásza egy új reformkor, új nemesség, új politika, új történelemtudás és –tanítás, új – egységes, tevékeny – patriotizmus… Új kor – újmódi. Nem a nemzet nélküli, jobbról-balról besurranó „bennfentesek” és külfenntesek” szövetkezéséből szőtt mutyis, lejárt szavatosságú, fékezett habzású, megélhetési vissza- és megkapaszkodni akaró ún. politikum mantrája, hanem az új, egészséges szellemiség, az elsikkasztott rendszerváltást történelmileg, társadalmilag érvényes pályára visszazökkentő cselekvőképesség új csapata. Amely mentes a politikának csúfolt szekértáborozás, érdekérvényesítés, megalkuvás, megalázkodás, pökhendiség, alulműveltség és –képzettség, sógorság-komaság (nepotizmus), handabanda népámítás, kampányokig botladozás, nemzet- és életidegenség átkaitól, ártalmaitól, ármányaitól. de tiszta lelkületű és tiszta kezű, becsületes, bátor és nemes. Amelynek a gyakorlatban is van fogalma a meritokráciáról, a SWOT-analízisről, a Pygmalion-szindrómáról, flow/áramlatról s más korántsem úri huncutságokról. Ilyen ismeretek a szögek, a gondolkodás-elemzés a kifeszített huzal s a ráterített, frissen mosott ruha a teljességre törekvés vágya. Csakis ezt öltheti magára az ember. Friss fürösztésű testre húzott tiszta ruhában ébresztheti föl azt az igényt, hogy

a világot másképp lássa

(mert intézmények által meghatározott módon nem lehet eljutni az igazsághoz). Nincs közösségi igazság, egyéni igazság van. Ezért vagyunk ennyien a világon. Mindenkinek szabad kapcsolója van a lélekhez. Mindenki be van kötve, akár akarja kár nem, akár tudatos benne akár nem. Kérdés, hogy valaki hozzá mer-e nyúlni a kapcsolóhoz vagy sem és feljebb tekeri-e vagy sem?! Hogy mennyit tud elviselni az érkező energiából az egy másik kérdés. Adottság is.

Nem kiválasztódott – kegyelmi állapotban nem létező – vezetők ne kapcsolgassanak, másnak utat ne mutassanak addig, amíg be nem kötik magukat a helyes áramlatba. Erről szól néhányszor az evangéliumi példa, hogy vak vezet világtalant. És ha valaki mégsem világtalan, akkor azt agyon kell csapni, mert az nem lehet, hogy ő többet lásson, mint az, aki meg akarja mutatni az utat. Ezzel egyszer s mindenkorra le kell számolni. Ez nem jelenti azt, hogy ne vegyünk részt a közösségi életben. Nem erről, hanem arról van szó, hogy nem lehet elfogadni azokat a dogmákat, behatárolásokat, amelyek az embereket félelemben tartják máig is. Mindehhez először érezni kell, majd belemerülni a való életbe, élményt, tapasztalatot szerezni, azután gondolkodni, majd cselekedni! Mert

a gondolatot mindig megelőzi

az érzés,és ha az ember képes arra, hogy elmondja az érzéseit másoknak, akkor kapcsolódik igazán a lélekhez, a saját energiájához, és az élethez, az Istenhez. Ezáltal állandóan feljebb tudja srófolni a kapcsolót. Addig, amíg állandóan gondolkodik, hogy mit mondjon, és mit mondhat, addig nincs kapaszkodó, csak akkor van, ha meri vállalni örömmel, félelem nélkül, ami megjelenik benne. Ebben sokat segítettek mesterek. Ezt, akinek van adottsága annak kötelessége tovább fejleszteni. Akinek több adatott, attól többet várnak el. Erre vállalkozik a meglátó. S ha nem is lesz megváltó, de tiszta gondolatot, eszméletet, érzelmeket, reményeket, tettvágyat ki- és beváltó mindenképpen.

Szindbád

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
TOTÁLFÓKUSZ - © 2008 - 2024 - totalfokusz.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat